Megosztom Veletek

Írásaim

Fordulat szél iránt

„A daru már kora reggel dolgozni akar a város felett, mikor tisztes polgár még felkelni se’. Észak felé fordul, emberünk a másik oldalára. Ébresztőórájával tesz egyezséget. Öt percről, kettőről, pedig az álomnak már annyi, az éjszaka akármeddig nem nyújtható.

És ez neked honnan jött?

Összefutottam egy régi barátommal, Petivel. Hogy én most amúgy mivel foglalkozom, kérdezte, szellemi gyógyítással, mondtam, erre ő, hogy az meg mi is pontosan, hát elmondtam. És ez neked honnan jött, kérdi. Majd elbúcsúztunk. Alig egy héttel később, Anita. Ugyanott táncoltunk volt egykor, kérdezett, igen, váltottam, már nem mérnökként, hanem tanítok, embereknek segítek kijönni a nehezéből, éles váltás, mondta, sokáig nézett a szemembe, mintha keresne valamit, majd kis szünet után, és ez neked honnan jött?

Egy teljes évig, bármely ismerőssel futottam össze, pár kérdés után, szóról szóra ugyanezt. Már éreztem amikor az öt szócska, befordul a sarkon és halkan, lassanként, éppen hogy hallhatók a léptek, valami ismeretlen helyről ugranak a fejükbe… Nem értettem, mi ez a kérdés, ki kérdi, miért ütközöm ennyiszer belé? Kezdtem már az hinni, ezt nem is ők kérdik, hisz választ sem várnak. Valami szellemféle repülhette körbe mindig azt a barátomat, akivel éppen beszélgettem, hogy engem bosszantson eképp.

A fodrászat egyben szellemi szakma is. Ha a szakember jó hallgatóság, akár több életre való bölcsességre is szert tehet. Ezúttal viszont én lettem okosabb Ildikó megjegyzésére. Vágta a hajamat buzgón, nem is beszélgettünk, mikor egyszer csak megállt a kezében az olló, nézett az arcomba a tükrön át, tőle kaptam kimondatlan dilemmámra választ. Az ember sokszor nem is azt teszi, amit eredetileg akart. Azt hiszi kitalált magának valamit, pedig csak a sorsát követi, van, hogy nem is tud róla, nem is érti elsőre, de győz a belső hang, az intuíció.

Most már írok is. Ezt-azt, mi belülről jön, korábban csak magamnak és kézzel, valahová tenni kell, igazi írók is ilyesmiről beszélnek. Hogy remélik, az írásaikban nem csak annyi, mint amit beleírnak… Küzdök ellene rendesen. Nem vagyok én író, magyarázom a levegőnek, a legkevésbé sem. Semmi ilyet nem tanultam, nem is értek ehhez.

Vezetek a hosszú Őz utcán a Spar felé, s nagyapámra gondolok, kit nem ismerhettem, hisz már akkor sem élt, ő is Endre, a nevemet róla, na hát ő igen, ő író, történész, professzor, bölcsész, akadémia tagja, az úgy rendben, tanulta, és ő segíthetne is. Hatalmas platán levelet kapok a szélvédőmre, lassan hullik alá.

Mostanában én kérdem magamtól. Ez neked honnan jött?

Osztom

november 14, 2022

Leszületés-kori mintáink

„Ha egy kicsit csendben vagy, feltárul a minta. Előjön az igazság, mely először fájdalmat küld. Innen tudhatod, ez rólad szól, ez te vagy.”

január 8, 2022

Életmű egy apró zacskóban

„A csarnok plafonjáig emelt, majd óvatosan visszahozott a standhoz és puhán a lábamra állított.”

november 29, 2021

Vers

Teher ül, látod is, érted is, szánalom… Rajtad, ólom e végzet, összenyom.

november 15, 2021

A mentális öngyógyítás hogyanja

“Kövessük hogyan, honnan jelez a test és bátran lépjünk be ebbe a világba. A fájdalom a test kiáltása az őt éltető intelligenciának.”

november 14, 2021

Békéscsabán

„Csabának tetszett e béke, vágyott csatlakozni, de nem mert…”

november 11, 2021

És mit gondol a kutyámról

„Érezhetjük egy hely energiáit is lelkünkben. Egy nyomasztó vagy szomorú hely energiáit, mondjuk ha egy erdőben kirándulva olyan helyre érkezünk, ahol sok ember szenvedett.”