Milán óvatlan kávéja

Egyik nap Milán azzal a panasszal érkezett hozzám, hogy fáj a nyelve. Óvatlan volt, nem hagyta kihűlni, leforrázta a kávéjával. Kiterjedt területen fájt, ha jól emlékszem a jobb oldalán, piros folt jelezte a meggondolatlan mozdulat kellemetlen következményét. Egy hét eltelte után is ugyanolyan fájdalom kínozta, mint aznap. Az oltáron remegő mécses lángjába nézett, majd aggódó hangon kérdezte tőlem, mikor lesz már jobb, mikor gyógyulhat be a seb?

Az érzékelősejtek és a hozzá tartozó területek általában lassan gyógyulnak és nagyobb sérülés esetén a receptorsejtek nem is tudnak megfelelően regenerálódni, helyére más, – nem receptorsejtek – kerülnek. Idő, mire a szervezet ellátja, elszállítja a sérült szöveteket és mindehhez általában egy átmeneti közeget hoz létre a felületen, hogy biztonságos körülmények között gyógyulhasson. Ha a sérülés valahol a külső bőrfelületén, például a kezén keletkezett volna, akkor hegesedés indult volna el, de a nyelvnél ez kicsit máshogy működik, nincs hegesedés, csak egy vékony réteg védi a sebet, nagyobb égési sérüléseknél pedig hólyagosodhat és még jobban fáj.

Milánnak mentális gyógyítást javasoltam, mely nem helyettesít orvosi kezelést, bár most itt erre nem is volt szükség, viszont nagyban segítheti a gyógyulását. Minden embernek alapvető képessége az öngyógyítás, szerencsés esetben a gyógyulási időt is lerövidíthetjük.

Hihetek benne?

A hit és a képzelet erejével dolgoztunk. Milánnak először is oda kellett eljutnia, hogy higgyen a gyógyulásában, mivel kifejezetten nehezen szokta viselni a betegségeket és a vele járó kellemetlenségeket. Már kisebb, zavaró érzetekre is rá szokott nálam kérdezni, nincs-e valami komolyabb baja? Először hát erről beszélgettünk: “ne féltsd a tested, bízz benne és magadban is, benső képességeiben” – javasoltam. Milán már sokszor volt nálam, először két éve, és már több alkalommal beszélgettünk az öngyógyításról, nem volt idegen tőle, sőt nagyon érdekelte, illetve elmondta, alapjában véve hisz is benne, mégsem állt rá mindeddig hogy alkalmazza. Bátorításomra, illetve, mivel a nyelve is igencsak sürgette, úgy döntött, ideje erőt venni magán.

A mentális öngyógyítás négy lépése

• Sérült, elhalt részek, szövetek, sejtek különválasztása az épektől
• Sérült, elhalt részek, szövetek eltávolítása
• A sejtek, szövetek épüléséhez szükséges anyagok odajuttatása
• Új sejtek, szövetek épülésének, regenerációjának támogatása

Hasonló a folyamat egy épület restaurálásához. Pont ezek a lépések figyelhetők meg: bontás, konténer, beszerzés, beépítés, azzal a különbséggel, hogy jelen esetben a test képes önmagát regenerálódni, természetgyógyászatához kapcsolódva együttműködünk vele. Létezik olyan épület, amely képes a saját falait felújítani?

Használjuk a képzeletünket

Kezdjük azzal, hogy valamilyen elképzelést alkotunk arról a területről, amit gyógyítunk, jelen esetben a nyelv szövetéről, sejtjeiről. Nem kell bonyolult dologra gondolni és beható anatómiai, orvosi ismeretekre sincs szükség. Elképzelhetünk egymással szoros kapcsolatban álló apró gömböcskéket, melyek éltető folyadékban éli életét. Sok-sok ilyen réteg van egymás tetején, mely anyagokat vesz fel és ad le magából, ebbe a folyadékba, melyek hajszálvékony kis csatornákba folynak össze – a hajszálerekbe, illetve nyirokerekbe –, amik pedig a véráramba ömlenek. Az egészet valamiféle varázslatos életerő és fény övezi, kívül-belül prána járja át. Intelligens, tudja a dolgát, szinte látjuk, ahogy ráhangolódunk. Milán csukott szemmel ült velem szemben és elképzelte, amit leírtam neki. Azt mondta, ő mindezt nem látja magától, de ahogy mondom, leírom neki, megjelenik, lelki szemei előtt látja a molekulákat, sejteket, ereket és a piros foltot, ami fáj.

Odavezet a fájdalom

Gondolatban mentünk oda a gyógyítandó területhez. Meglepő, de éppen ebben hatalmas segítség a fájdalom. Kövessük hogyan, honnan jelez a test és bátran lépjünk be ebbe a világba, a fájdalom a test kiáltása az őt éltető intelligenciának, azaz Milánnak.  Sikerült körbehatárolni a területet. Amint foglalkozni kezdtünk vele, máris csökkent a fájdalom. Elkezdett átalakulni. Néha sokkal hatékonyabb fájdalomcsillapítást érhetünk így el, mint gyógyszerrel. Egyes gyógyszerek pont ellentétesen működnek, mintegy „megmenteni” akarják az embert a fájdalomtól, érzéketlenné teszik, nem pedig együttműködnek. Ekkor kimarad a tudatosulás, melyen keresztül a kiváltó okok is meggyógyulnak. Ráhangolódtunk a nyelvére és megkérdeztük, mi is történik, mire van szüksége, elfogadja-e a kezelést.

Sérült szövetek elválasztása

Elképzeltük, ahogy sok-sok rétegnyi sejt között barangolunk, mint színes mező felett repülünk. Szép, fényes, élő gömbök fénylenek, ezek épek. Majd láttunk félbetört, kialudt gömböket, ezek voltak a sérültek, őket kiemeltük és egy kosárba gyűjtöttük össze. Egyszerűen a kezünkkel odanyúltunk és kihúztuk őket a rétegek közül. Volt, ahol sok ilyet találtunk, szinte mind ilyen volt, – a seb közepén –, és volt, ahol jóval kevesebbet. Szorgosan, aprólékosan, de lendületesen haladtunk. Nem hagytam, hogy Milán figyelme lankadjon, elkalandozzon. Körülbelül öt percig dolgoztunk így. A folyadék- és plazma állagú sejtközi állományban szürke színű nyirokfolyadékot láttunk, ezek is beteg részek. Kis üvegekbe mertük ki, amennyit tudtunk. A teljes terület bejártuk, gondosan, hogy sehol ne maradjon sötét, szürke, rossz érzetű rész.

Elhalt részek eltávolítása

A kosarakba és üvegekbe gyűjtött élettelen sejteket a szobában égő gyertya lángjába dobtuk. Elképzeltük, hogy a munkát hogyan folytatja magától a test. A nyelv nyirokfolyadékain keresztül a vér és nyirok szállítja el a szükségtelen anyagokat, melyeket a test lebont és újra felhasznál, vagy egyszerűen a test kiszűr és kiürít magából. A falósejtek és az immunrendszer kitisztítja az esetleges kórokozókat. Milán jelezte, hogy sikerült nagyon érzékletesen elképzelnie a mentális képeket, érezte is, ahogy megtörténik mindez benne. Látta maga előtt, hogy a nyelv még nem ép, sőt egy része „hiányos”, de legalább káros, sérült részek nincsenek benne.

Az épüléshez szükséges anyagok odajuttatása

A testben bőséggel rendelkezésre állnak megfelelő anyagok, fehérjék, lipidek, szénhidrátok, nukleinsavak, stb., egyéb sejtépítő anyagok. Nem kell ezeket feltétlenül és részletesen ismernünk. Egy gyerek képzelőereje is elegendő, ha legó kockákat képzel el, amint a szükséges helyre repülnek, bepasszolnak és felépítik a testet, az is működni fog.

A véráramon, nyirokáramon keresztül hasznos anyagok érkeztek, melyekből a sejtmag, mitokondrium, sejtfal felépülhet és könnyedén kapcsolódik a többi ép sejttel.

A regenerálódás támogatása

Új sejtek tömegei jönnek létre. Mintha több egymásra rétegződő hatalmas paplant alkotnának, úgy lássuk magunk előtt a mozgóképet. Nem elég elképzelni, ha nem érzed az örömét, ha nem hiszel benne, az csak kép marad. Idézd meg az életenergiát.  Képzeld el a teljes regenerációt és érezd is át. A sejtek, a nyelv felszíne teljesen újjáépül, létrejönnek receptorsejtek is, a nyelv felszíne újra egybefüggő, a sejtközi állomány folytonos és kitisztul, az egész kép legyen harmonikus.

Gyógyítás magasabb síkokon

Lehet még folytatni a munkát egy másik síkon is, mely a fizikai anyagi felett helyezkedik el. Mely élteti a fizikai anyagokat, testrészeket, a pránatesten. Itt a pránával, energiával dolgozunk, tulajdonképpen a leírtakhoz analóg módon. Csak azért említem ezt, mivel Milán nyelvén, míg ő a mentális öngyógyítást csinálta, én energiamunkát végeztem a pránatestén is. Amit ő véghezvitt a fizikai síkon, én ugyanezt e magasabb síkon is meggyógyíthattam. Ha a negatív pránát elmozgatjuk a beteg területről, a betegséggel együtt megjelent rossz közérzet odébbáll. Ekkor nem a sejteket, anyagokat képzeljük el mozogni, hanem az őket körbeölelő életenergiát, mely olyan, mintha szürke felhőket küldenénk el az égről és helyére éltető fénypontok költözhetnek. A légzéssel szinkronban dolgozunk.

Csodás eredmények

Tizenöt-húsz percet dolgoztunk meditációban Milánnal. Amikor készen voltunk, beszélgettünk még egy kicsit a gyógyítás természetéről, engedtük pihenni a testet, mely fontos része az ilyen típusú kezeléseknek. “Egészen megfeledkeztem a fájdalomról.” – válaszolta, mikor erre kérdeztem – “Mikor is? Talán a közepén múlhatott el. Most sem fáj.” Mondtam, ha hatékony előrehaladást szeretne elérni, napi háromszor érdemes ugyanezt a képzeletgyakorlatot végezni. Lehetőleg minél játékosabban.

Nagyon szép gyógyulásokat, csodával határos eredményeket láttam már olyanoktól is, akik előtte semmit nem tanultak az öngyógyításról. Számomra ez egyértelműen bizonyítja, hogy a hit és a képzelet ereje, – kiben ne volna ezekből épp elég? –, önmagában elegendő az öngyógyítás bizonyos formáihoz. Sokszor jobban félünk a betegségtől és a fájdalomtól, mint kellene, pedig a félelem éppenhogy ellentétes az örömmel, a test önmagát felépítő játékosságával, benső békéjével és az életerővel.

Akár nyitott szemmel

Próbálgassuk ezt az erőnket minél sűrűbben. Aki sokat gyakorolja, nemcsak rutinossá válik, de ösztönössé is. Akár nyitott szemmel, bármely sérülés esetén spontán a pozitív képet fogja elképzelni, mégpedig akkor, amikor a test a legfogékonyabb rá. A fizikai test és a mentális erőtér kommunikál egymással. Ettől élő a test, és nem csak tárgy, ettől jelenik meg benne a szellem és lélek szépsége, mint ég kékje egy hegyi tó kisimult arcán.

Egy nem várt üzenet

Milántól két nap múlva kaptam egy sms-t. “Képzeld, ma néztem a tükörben, teljesen meggyógyult…” – kezdte. Reggelente és esténként meditált tíz-tíz percet, ugyanúgy, ahogy együtt is csináltuk. Egy nap alatt fájdalommentessé vált, a következő napra pedig teljesen meggyógyult. Nem kell hát feltétlenül hosszú ideig csinálni a gyakorlatot. Pár perces belső munka a fizikai szinten órákra kiható gyógyhatást jelenthet!

“…ezek után a minimum, hogy szeretnélek meghívni” – folytatódott az üzenet –, “egy jegeskávéra.”